Nemességben

…szerkesztés alatt…

Ebben a fejezetben a Perlaky család nemességéről lesz szó. Az alfejezetben szereplő Bárczay részlet, mely az európai és kiváltképp a magyar nemesség kialakulásával, mibenlétével és viszonyaival foglalkozó és ennek heraldikai és etimológiai vonatkozásaival foglalkozó alapmű, a heraldika kézikönyve” azon részletei, amelyek számunkra fontosak lehetnek. A fejezet elolvasása előtt mindenképpen célszerű végigolvasni.

Nagy Iván: Magyarország családai, 1857

Zala vármegyei Perlak mezővárosról veszi nevét és eredetét. A család nem okmányolható állitása szerint a nevezett mezőváros hajdán birtoka is volt volna a családnak*, de abból egy dögvész alkalmával a Zrínyiek által zavartatván ki, elszéledt. Bizonyos adatok azok, melyek szerint a család tagjait a reformatio kezdete óta folytonosan az evang. papi pályán látjuk buzgólkodni, elannyira, hogy a család majd mindenik tagjától egy vagy több egyházi beszéd maradt fenn kéziratban a család birtokában.

Igy Lászlótól „concionator” aláirással van egy beszéd 1529. évből; Istvántól egy másik beszéd sajátkezűleg irva 1574. évből. Györgytől kinek fia János és Dávid, szintén sajátkezűleg 1656-ból; Jánostól sajátkezűleg 1703-búl, és végre Dávid osgyáni lelkésztől 1719. évből.

Ezen utóbbi Dávidtól kezdve a család leszármazása következő:*

I. Dávid gömöri lelkész 1701. (Hunnius Kata); I. József szül. 1701. † 1749. Dunánt. superintendens (Matkovics Éva); I. János gergeli lelkész (1. Bencsik Mária. 2. Józsa Judit); Zsuzsa.; Judit.; I. Gábor sz. 1732. † 1786. D.túli superint. (Ács Kata); II. József †; II. Dávid † 1802. főesperes (Simonyi Zsuzsa); II. Gábor sz. 1761. † 1854. k.-babóthi stb. lelkész (Kozma Teréz); II. János Dömölki birt. (Gömöri Zsuzsa); Judit (Kossuth István); István dabronyi lelkész (Mecséry Sarolta); III. János kir. táb. üln. 1862.; III. Dávid sz. 1786. † 1857. esperes, superint. főjegyző (edvi Illés Teréz † 1849.); II. Gábor.; Klára (Döbrentey Károly ruszti jegyző); Zsófia (Döbrentey Ferencz bezi tanitó); I. Dániel egyházi felügyelő Győrött (Dorner Emilia); Sándor ügyvéd (Kubínyi Szidonia); Gábor (Hanzély Kata); Gejza volt honvéd.; László.; Sándor.; Gábor.; Ida (Kenesey Albert); István.; Elek. gazdász.

 

A családfa törzse I. Dávid gömöri, utóbb osgyáni evang. lelkész volt. Ennek fiai I. József és I. János.

I. József (szül. 1701. † 1749) miután 1725-ben a wittembergi egyetemben tanulását bevégezte, 1729. máj. 16-án pappá avattatott,* nemeskéri lelkész s végre a dunántúli kerület superintendense lett. Fenmaradt több kötetnyi egyházi beszédei a görög s római klassikusokbani jártasságát és széles tudományosságát tanusítják. Meghalt 1749-ben.*

Nejétől Matkovics Évától csak két leánya Zsuzsanna és Judit maradtak.

I. János szintén a papi pályán szerepelt, s egymás után a téthi, gergeli stb. egyházak lelkésze, s egyszersmind superintendentialis főjegyző volt. Két rendbeli házasságából három gyermeke maradt; I. Gábor, II. József, a ki kihalt, és II. Dávid, a ki superintendentialis esperes volt, és komáromi lelkész korában a Péczeli József által szerkesztett „Mindenes gyüjtemény”be dolgozott, irt a nevelésről egy könyvet, és egy imakönyvet, melyek nyomtatásban is megjelentek. Meghalt 1802-ben. Egyetlen leánya Judit Kossuth Istvánné volt. Testvére

I. Gábor szül. 1732-ben. Lelkészszé avattatván, a ns. dömölki egyház papja lön; utóbb a dunántúli kerület superintendense. 1753. jul. 16-án Veszprém megyétől vett ki nemesi bizonyitványt, mely szerint már elei is ember-emlékezet óra nemesi jogokkal éltek, de az arról szóló oklevelek Kanizsa várának a török általi elfoglaltatásakor elvesztek. Mint superintendens ernyedetlen buzgalmat fejtett ki s kerületében 76 uj egyházat szentelt föl, úgy hogy róla Pálfy József sopronyi tanár méltán a legmagasztalóbb szavakban emlékezik. Meghalt 1786-ban. Nejétől Ács Katalintól két fia maradt: II. Gábor és II. János.

II. János dömölki birtokos volt. Nejétől Gömöry Zsuzsannától fiai: István dabronyi lelkész, acsádi és dömöli birtokos; III. János előbb sopronyi cs. kir. országos főtörvényszéki, jelenleg kir. tábl. ülnök.

II. Gábor szül. 1761-ben, volt bezi, baráti, kertai, kisbabóthi stb. lelkész. Meghalt 1854-ben. Nejétől Kozma Teréztől gyermekei a táblázaton láthatók. Ezek közűl

III. Dávid szül. 1786. szintén bezi lelkész, győri esperes, superindendentialis főjegyző s tbiró, több kisebb munkáján kívűl a Perlakyak régi s ujabb egyházi beszédeit adta ki. Meghalt 1857-ben. Edvi 243Illés Teréztől fiai 1. Sándor pesti ügyvéd, Machiavelli, és Mark Aurel stb. forditója, 2. Gábor Veszprém megyei halimbai birtokos, jelenleg a zalai evang. egyház világi felügyelője. Egykor a Regélő, Koszorú, Társalkodó stb. folyóiratban közlött lyrai költeményeket. Gyermekei a táblán láthatók; 3. Gejza volt honvéd hadnagy, Zala megyei Dörögd helységben birtokos.

I. Dániel győri birtokos, a győri evang. egyház felügyelője. Nejétől Dorner Emiliától gyermekei: 1. Ida Kenesey Albertné, 2. István, kinek neve több szépirodalmi kisérletek alatt is eléfordúl; és 3. Elek tudományosan kiképzett gazdász.

A család czímere a paizs kék udvarában könyöklő kar, kivont kardot tartva, fölötte félhold és csillag ragyog; a paizs fölötti sisak koronáján fiait vérével tápláló pellikán fészkel.

A család ágost. evang. vallású.

Ugyan e család egy másik kath. vallású ágából valók:

Perlaki Perlaky István jogtudor s tbiró, az egri jogi akademiában 1806. 1825-ben a politikai tudományok stb. tanára. «»Tán ennek fia Károly a közalapitványi csákovai kir. uradalom igazgatója, ki Temes vármegyétől 1842. sept. 20-án kelt nemesi bizonyitványát Krassó vármegyében 1843. január 7-én kihirdetteté.

Flórián 1844-ben a kir. kamarai arad-mutinai kerület kir. ügyésze.

Tán szintén ide sorozandók Leo szentferenczrendi szerzetes, 1806-ban Szombathelyen tanár; – és

László kegyesrendi tanár Kanizsán 1844-ben.

A Perlaky családág, mely Pécskán lakik, 1828-ban Békés megye előtt hirdetteté ki nemességét.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok,1911

Perlaky (alias Horváth, perlaki). Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronmegyében György, Ferencz; Veszprémmegyében János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. Czímerpecsét Pestmegye levéltárában.. – Vö. Orosz 227.;  Márki II-700.; Kősz. 288.; N I . IX-241–3. (gen.)

 

Turul: A Magyar Heraldikai Társaság Közlönye, 1883-1950

Horváth de Perlak 1613 Fejérm. címereslevél

«Scutum nimirum militare erectum rubri coloris triiugi viridi monticulo in fundo stratum, in quo integer naturalis fulvus leo ore hiante lingua rubicunda exerta, cauda supra dorsum elevata, posterioribus pedibus dispositis collis vertices prćmendo, erecte stare, anteriorum vero pedum dextro ensem nudum capulotenus fortiter comprehensum, sinistro fruticem floris tenere conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate dimidium per omnia similem fulvum leonem producente ornatam. A summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis hinc cćrulei et fulvi illic vero albi ac rubri colorum, in scuti oram defluentibus, illudque decenter adornantibus»”

 

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1896 

Kisnána. Az egri járásban, közvetetlenül a Mátra hegység Messzilátó nevű hegye alatt fekszik. Délről a Tarnócza patak határolja s a községen az Ördögvályú patak folyik keresztül. Az Aba nembeli Kompolthi ág ősi birtoka. (Karácsony-János szerint Magyar Nemzetségek I. 57.) E helyen Lovász- és Egyházas-Nána helységek voltak. Mikor a Kompolthi ágból származott Péter a királyné tárnoki mesterének fiai, 1325-ben megosztoztak az atyai örökségen, Gergely, a Domoszlay család őse, Lovász-Nánát, István, később Heves vármegye főispánja és a Nánai Kompolthi család őse, Egyházas-Nánát kapta. 1415-ben Kysnána néven fordul elő az oklevelekben. 1468-ban Kompolthi Miklós birtokában találjuk, de ugyanekkor Kompolthi János leányának Margit asszonynak fiai, Szén György és Péter, szintén részt követeltek belőle, épúgy mint a nánai várból; e miatt ezután Kompolthi Miklóst perbe idézték. Kompolthi János fiai:

Zsigmond és Ferencz, valamint az Országh Mihály négy fia között 1522-ben létrejött kölcsönös örökösödési szerződés alapján a Kompolthiak fiágának kihaltával az Országh család örökölte. 1546–54-ben Országh Kristóf birtokában találjuk, atyja testvérének leányai azonban pert indítottak ellene Nána birtoka miatt, mely per 1560-ban Országh Magdolna, férjezett Bánffy Istvánné javára dőlt ugyan el, de Országh Kristóf ellenszegült az ítélet végrehajtásának, így azután a pert később egyezségileg intézték el. Országh Kristófnak 1567-ben bekövetkezett halálával, nővérére és ennek férjére, Török Ferenczre szállott. 1606 után pedig Nyáry Pál, volt egri várkapitány birtoka lett. 1648 táján Vámossy István Heves vármegye 53alispánja, bírta zálogban. 1693-ban, mint puszta, Vay Ádám birtoka volt, az egykori nánai uradalom legnagyobb részét azonban egy bizonyos Enzinger foglalta el, ő bírta ekkor Markaz, Visonta, Domoszló, Nána, Verpellét, Fegyvernek, Szent-Margit, Vécs és Kürü legnagyobb részét. 1741-ben a Nyáry család birtoka. Később a helysége Felső-Nánának hívták. A XIX. század első felében a báró Brudern örökösök, gróf Esterházy, báró Orczy Lőrincz, Petrovay¸ Taródy, Goszthony, Dozler és Perlaky családok, továbbá Ullmann László és a Kovács örökösök bírtak itt földesúri joggal. 1854-ben gróf Károlyi György vásárolta meg, jelenleg gróf Károlyi Mihály a helység legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1894-ben épült. A község területe 3923 k. hold, lakóházak száma 261 és a lakosság 1306 lélek, a kik mind magyarok, pedig néhány évtized előtt még tótok voltak; 3 protestáns és 16 izr kivételével róm. kath. vallásúak. A helység lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A lakosság télen kosárfonással foglalkozik. A helység postája Domoszló, távíró és vasúti állomása Verpelét. A község közepén emelkedett a nánai vár, melynek romjai még jelenleg is fennállanak. Különösen érdekes a gótstílben épült főtorony, mely még ép állapotban került az utókorra. A magas, négyszögletes lőtorony kőfallal van körülvéve. A vár alja üres és nincs beépítve. E vár eredetileg az Aba nemzetség birtoka volt. A XV. században több oklevél emlékezik meg róla, ekkor a Nánai Kompoltiak birtokában volt. Az 1445-i IV. törvényczikk e vár fenntartását rendeli el. 1489-ben Lendvai Bánffy Miklós és Jakab, mint Kompolthi Erzsébet leányának fiai, szintén részt követelnek a vár birtokából. A mohácsi vész után az Országh család, jelesül Országh Kristóf birtokában volt. 1548–1560 között azonban unokatestvérei, közöttük Országh Magdolna férjezett Bánffy Istvánné is részt követeltek a vár birtokából. Eger elfoglalása után az egri basa leromboltatta.

Markaz (Markáz). A gyöngyösi járásban, a Mátra hegység déli részén emelkedő Cseres, Hegyes és Tatármező nevű hegyek alatt fekszik. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék említi plebániáját, mely a patai esperesi kerületbe tartozott. Az 1348. évi osztálylevél szerint az Aba nembeli Kompolthi ágból származó Imre siroki várnagy fiainak birtokában találjuk, mely osztály alkalmával Markaz Jánosnak, a Visontay család ősének jutott. 1468-ban Kompolthi Miklós birtokában találjuk, de Kompolthi János leányának, Margit asszonynak fiai: Szén György és Péter, a birtok felerészére szintén igényt tartván, Kompolthi Miklóst perbe idéztetik. 1489-ben Kompolthi István leányának, Erzsébetnek fiai: Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni részüket a Kompolthiaktól. Az 1547. évi adóösszeírás szerint lakói elszegényedtek, úgy hogy a helységben egy adóköteles telket sem vettek fel az adóösszeírásba. 1552-ben Losonczy István földesúri hatósága alá tartozott. 1554-ben szintén az elpusztult helységek között szerepel. Az évi adóösszeírásba újonnan települt helységként van felvéve. A későbbi összeírásokból azonban hiányzik. 1693-ban, mint puszta, báró Haller Samu birtoka. A XIX. század első felében gróf Esterházy, báró Baldacci, gróf Draskovich, Ocskay, báró Orczy Lőrincz, Taródy, Halasy Károly, továbbá az Orczy és a Perlaky családok bírtak itt földesúri joggal. Jelenleg a helység legnagyobb birtokosa Grüssner Mór Salamon, kinek 2000 hold kiterjedésű birtoka van itt. A község régi róm. kath. temploma már annyira elpusztult, hogy használni sem lehet. Az építés iránti eljárás jelenleg folyamatban van. A község területe 4493 k. hold, lakóházak száma 290 és a lakosság 1439 lélek, a kik most kettő kivétellel magyar anyanyelvűek, pedig azelőtt sok volt közöttük a tót, de mind megmagyarosodtak. Vallásra nézve 14 izr. híján r. katholikusok. A helység lakosai keresztény fogyasztási szövetkezetet és önkéntes tüzoltó-egyesületet tartanak fenn. 56A határban egy régi várrom nyomai láthatók. A község postája Domoszló, távíró-állomása Verpelét és vasúti állomása Gyöngyös. E helységhez tartozik: Buzásnyiget telep.

Visonta. A gyöngyösi járásban, a Mátra hegység alatt, a Bene patak mellett fekszik. Az Aba nemzetség Csobánka ágának ősi birtoka. Mikor Csobánka comes 89két fia: János és Péter a XIII. század vége felé megosztozott az atyai örökségen, Péter (1302) Visontát nyerte, a melyet jószágai középpontjává tett. Fia Pál (1304–1339) szintén Visontát bírta, vásárjával együtt. Ekkor Karácsond, Adács, Zsadány (részben), Kürt (ma puszta Jászladány mellett), Csobánka, Hajontha és Lak tartoztak hozzá. E jószágokat I. Károly király az ugyane nemzetség Kompolthi ágából származó Imrének (1324–1339) adományozta. Midőn Imre fiai: János, a Visontay család őse, István, Miklós és Imre, a Detky család őse, 1348-ban megosztoztak, Visontán kívül még Karácsond, Heves, Markaz, Tarnaörs, Adács stb. helységek voltak birtokukban. Az osztály alkalmával Visontát három részre osztották és az osztozkodók közül János, István és Imre egy-egy részt kapott belőle. 1421-ben Zsigmond király a magbanszakadt Visontay István birtokát Visontán Kompolthi Istvánnak adta. Igy az egész helység a Kompolthiaké lett. 1445-ben városi jellege volt. 1489-ben Kompolthi István leányának Erzsébetnek fiai: Lendvai Bánffy Miklós és Jakab is részt követeltek maguknak az itteni Kompolthi-féle birtokokból. Kompolthi János fiai: Zsigmond és Ferencz, valamint Országh Mihály négy fia között 1522-ben kötött kölcsönös örökbefogadási szerződés alapján, a Kompolthi család kihaltával, az Országh családé lett. Az 1549–1552. évi adólajstromok szerint Országh Kristóf birtoka, kinek 1567-ben bekövetkezett magtalan halála után Miksa király 1569-ben Török Ferenczné, született Országh Borbálának adományozta. Az 1635. évi összeírásban 3, 1675-ben 1 3/4 portája volt. 1684-ben az Esterházy, báró Haller, Bossányi családok és Batta Pál birtokában találjuk. Az 1693. évi összeírás szerint gróf Esterházy István, báró Haller Samu, a Bossányi és a Huszár családok voltak itt birtokosok. 1741-ben a Nyáry család birtoka. A XIX. század első felében a gróf Draskovich, gróf Esterházy, báró Orczy, báró Podmaniczky, továbbá a Saághy örökösök, Goszthony, Taródy, Dévay, Perlaky, Kovács, Póka, Veréb, Pethő, Farkas, Balla, Tamaskovics és Zbiskó családok birtak itt földesúri joggal. Jelenleg herczeg Auersperg Annának, Borhy Györgynek és Mattyasovszky Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1756-ban épült. A község területe 4218 k. hold, lakóházak száma 221 és a lakosság 1238 lélek, a kik 4 kivétellel magyarok s 2 protestáns és 16 izr. híján róm. kath. vallásúak. A helység lakosai gazdakört, fogyasztási szövetkezetet és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községben van posta, távíró-állomása Gyöngyös és vasúti állomása Ludas. E helységhez tartozik Csókáspuszta, továbbá Alsójeges, Borhy László tanya, Csárdatelep, Felsőjeges és a Visontai szőlőtelep.

Nemes-Dömölk. Szintén egyike a legrégibb és legérdekesebb községeknek. 108 háza van és 879 ág. ev. és r. kath. vallású magyar lakosa. Postája és távíróa Kis-Czell. A község a szombathely-győri vasútvonal mentén fekszik. 1895-ben épült szép gőzmalma, mely a kis-czelli Kemenesaljai gőzmalomrészvénytársaság tulajdona.

Dömölki apátság. A hozzá tartozó Pór-Dömölkön alapitották a Boldogságos Szűz Máriáról czímzett Szt. Benedek-rendi apátságot 1252-ben. Ma már az apátság elhagyatott, csak romjaiban él, miután az apátság központja Kis-Czellbe helyeztetett át. Egy gazdasági major van csak a régi büszke épületek helyén; északi részén áll, szalmatetővel fedve, pajtának használva, az ősrégi templom, melyet már csak az itt-ott még ép pillérek tartanak össze. Falai belől kopottak, kopaszak; még a szentély hires „Annuntiato”-képe is kivehetetlen s csak néhány szines ruhaszegély, pár ki-kitünő gothikus betü jelzi a törmelékek között a hajdani oltár helyét.
Ref. egyház.

Nemes-Dömölknek a reformáczió alatt fontos szerepe volt; református egyháza, központja volt a kemenes-aljai reformácziónak s mint későbbi articularis hely, Nemes-Csoó mellett egyetlen református temploma volt, a megyében, mely már a XVI. században keletkezett. Itt működtek, mint ref. lelkészek Perlaky Gábor, Hrabovszky Sámuel, Edvi Illés Pál, a magyar tudományos akadémia tagja és Kiss János, a költő.

E község a Dömölky-család ősi fészke és innen nyerte predikátumát a Pick-család is. Földesurak a Marich-, Noszlopy-, Dugovics-, Gyarmathy-, Perlaky– és Doktorics-családok.

Perlaky. Perlaky m. Horváth (Perlaki). Eredeti neve Perlaki Horváth volt s II. Mátyástól 1613-ban nyert czímerlevelet. E vármegyében István egri jogtanár telepedett meg s 1802-ben Sopron vármegye bizonyságlevelével igazolta a saját és Károly, Flórián nevű fiai nemességét. Flórián 1836-ban a vármegye főügyésze volt. Károly barsvármegyei aljegyző, majd Makay püspök jószágigazgatója, azután közalapítványi prefektus. Ennek fia Zeno jelenleg domoszlói birtokos.

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szlnok egyesült vármegyék Nemes Családai, 1906

Perlaky másk. Horváth (perlaki). Eredetét biztosan nem tudván csak fentartással közölhetjük ama családi hagyományt, hogy a zalamegyei Perlakyakkal közös törzsből származott. Megyénkben Perlaky István (sz. 1762.) telepedett meg, Egerben jogtanár volt s 1802. évben Sopronmegye bizonyitványával igazolta saját és Károly és Flórián nevű fiai nemességét. Eme bizonyságlevél szerint a család neve azelőtt perlaki Horváth volt. (1802. év 694. sz. 685. jkl.)

Az emlitett Károly barsmegyei aljegyző, majd Makay Antal püspök nagybátyjának jószágigazgatója, azután a szentgyörgyi Horváth család prefektusa, végre közalapitványi prefektus. Nemességi bizonyitványt nyert 1827. évben. (1827. év 874. sz. 1108. jkl.) Meghalt Domoszlón 1877. évben. Fia Zénó domoszlói birtokos.

Flórián táblabiró és aradmutinai kamarai ügyész volt s Lőrincz nevű fiával együtt nemességi bizonyitványt kapott 1838. évben. (1838. év 2272. sz. 1268. jkl.)

A család levelesládája, értesülésünk szerint, a szabadságharczban Temesvár ostroma alkalmával pusztult el.

Mivel Sopronmegye bizonyitványában czimerlevélre hivatkozás nincsen, nem tudjuk biztosan megállapitani, ezen családra vonatkozik-e a II. Mátyás által 1613. évi márcz. 14-én a perlaki Horváthok részére adományozott s Fejérmegye levéltárában levő eredeti armalis. (1819. év 896. sz. 822. jkl.)

 

Urbaria et Conscriptiones (Urbáriumok és összeírások)

 

„István, a nemességszerző (II. Mátyás, 1613. március 16.). Felesége Berzevic Margit. Három gyerekük született, a legfiatalabb István.

Perlaki Horváth István javai.

(Sáros m.): Komlos – Nádfő – Cselfalva – Dukafalva – Zolmany
UC 82 : 44-1687. május 22.
Eredeti, latin 3 pag., sajátkezű aláírások.

Becslés „Aestimatio”, melyet Gundelfinger János készített 1685. október 1-i összeírás alapján.

Komlós:

Nemesi kúria kőből, teljesen leégett, elhagyott, serfőzővel, melynek csak a falai állnak, épületek nélkül, 3 almás és 2 káposztáskert, értéke. – Szántók 3 nyomásban, befogadóképességük, mivel puszták, csak 6 köblösként értékeli a jelenlegi állapotnak megfelelően. – Rétek, szénahozamuk, értékük – Bükkerdő társbirtokosokkal közös, nem értékeli – Malom 1 kerékre, értéke – Kocsmahely, értéke – Jobbágyi és zselléri telkek, értékük – Elhagyott telkek, értékük –

Puszta nemesi telek, értéke

Végösszeg: 3220 ft.

Perlaki Horváth István özvegyének, Berzevic Margitnak javai.

(Sáros m.): Komlós – Cselfalva – Nádfő – Zelmény – Dukafalva

UC 96 : 46-1694. október 14.
4 old. latin, eredeti 1 pld. másolat.

„Conscriptio”, melyet Vas Gáspár készített. Összeírás a subditusok névsorával, úrbéres szolgáltatásokkal.

Komlós:

Jobbágyok névvel, fiaik. – Állataik: lovak, ökrök, tehenek. Telkük nagysága. – Néhány jobbágynál feltüntetve, hogy évi munkájáért fizet. Elhagyott telkek névvel. Nemesi kúria kőből, kertekkel, csűrökkel. Hozzátartozó szántók, befogadóképességük. Malom 1 kőre, évi jövedleme, 1 hízót is tartozik a molnár adni, 2 tyúkot és 1 ludat. Jobbágyok heti 3 napot dolgoznak, zsellérek mindennap.

Cselfalva:

Szántók, befogadóképességük. Rétek, szénahozamuk. Birtoktörténeti adatok.
Néhai Perlaki Horváth István portiói (örökösök között szétosztva): Komlos (Sáros m.)
UC 113 : 40-1686–1688
(Egykorú pecséttel hitelesített eredeti irat.)

Conscriptio

Konfiskált birtokok és portiók Sáros megyében.

Horváth István özvegyének portiói: Komlos – Nagyfő – Zalmany – Cselfalva – Duka-falva”
Megosztás:

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.