A családtörténet kutatás forrásait megismerve láthatjuk, hogy az úgymond legkönnyebben – a valóságban roppant fáradságos kutatómunkával – megszerezhető információ legnagyobb részben adt jellegű (évszámok, helységnevek stb.). Egy családról megszerezhető írott szöveg ritkább esetben fordul elő. Szerencsére a mi esetünkben nem ez a helyzet. Egyrészt épségben megmaradt a családi dokumentumtár, másrészt az evangélikus lelkészi hivatalt viselő felmenőink egyháztörténeti jelentősége és dinasztikus jellege miatt érdemesnek találtatott a papírra vetésre.
A Perlaky család a Muraközben, Zala vármegyében fekvô Perlaktól vette nevét, mely ma nagyközség és járási székhely. Ez volt a család ôsi fészke. A családi hagyomány szerint maga Perlak is a család tulajdona volt, melyet egy pusztító dögvész alkalmával a Zrínyiek elôdei erôszakosan foglaltak el s a Perlakyakat ôsi fészkök elhagyására kényszerítették.
A legrégibb õs, kirôl a családi hagyomány emlékezik, Perlaky Dávid. Ez állítólag 1475-ben Mátyás király fôajtónálló mestere volt. De a Perlakyak, mint egyes jelek mutatják, híven ôrizték tradiczióikat s éppen ezért ezek is hitelt érdemelnek.
Történeti írott emlékeink ez egy ôsön kívül már csak a XVI. századbeli Perlakyakról szólnak, a kik nem csak hogy korán a reformáczió pártjára állottak, de sôt az elsô ismert Perlakyak mindannyian lelkészi hivatalt viseltek és pedig az ág. hitv. evang. egyházban.
Zalamegyében a Muraközben a szigetvári hôs fiának Zrinyi Györgynek idejében sok virágzó protestáns egyházunk volt. Még a hôsi halált szenvedett Zrinyi Miklósnak egyházfelekezeti álláspontja sincs tisztázva. Nádasdy Tamással való szoros, bensô barátsága és fiának határozott evangéliomi hitbuzgósága arra enged következtetni, hogy ô maga sem volt a reformácziótól idegen.
Fia György hozta az elsô protestáns lelkészeket a Muraközbe. Az elsô lutheránus gyülekezetet Beliczán alapította s innen az egész Muraközt reformálta. (A Beliczay család tagjai ma is evangélikusok.) Ungnad János és Zrinyi György a horvátokat is meg akarták az evangéliom számára nyerni. Az ô költségükön jelent meg Nedeliczen 1573-ban Buchich Mihály beliczai lelkésznek újszövetség, énekeskönyv és káté fordítása horvát nyelven. Kulcsár György alsó-lendvai lelkész „Az ördögnek a poenitentia tartó bûnössel való vetekedése” cz. munkáját 1573-ben Zrinyi Györgynek, Kristófnak és Miklósnak ajánlotta.
Így már Perlakon is korán volt evang. egyházközség. Lelkészei közül csak Küsznich Tamás nevét ismerem, ki 1612. április 3-án szerepel a Formula Concordiae aláírói között Forgács Mihály stridói, Szalaszegi János muraszombati és Suttak Mátyás beliczai lelkészekkel együtt; és Ballasowitz Tamásét, a ki meg Lövôn (Német-Lövô; Sopron m.) az 1615 évi május 21-én tartott zsinaton írta alá ugyanazon hitvallási iratot szintén több muraközi lelkész társaságában.
Perlakon csak a XVII. század második negyedében szûnt meg az evang. vallásgyakorlat, a mikor egy másik Zrinyi György, Miklósnak, a költônek atyja, az egész Muraközbôl, Stridó, Szerdahely, Belicza, Perlak, stb. helyekrôl elûzte az evang. lelkészeket. De még a költô Zrinyi is, ki egyébként is nagy elismeréssel szól a protestánsokról, megôrizte csáktornyai kincstárában Luther Mártonnak és nejének, Bora Katalinnak igen díszes arczképeit.
Tehát még azon Perlakyak is, a kik netán ôsi fészkükben, a Muraközben megmaradtak volna, a reformáczió elsô századában szabadon vallhatták evangéliomi hitüket. A XVII. század második felében Zalában még Légrádon, Somogyban Surdon, Nemes-Pátrón és Felsô Magyarországban találkozunk Perlakyakkal.
Lampe-Ember ismert történeti munkájában egy evang. reformált vallású Perlaky Mártont is említ, ki 1647-ben barsi fôesperes és lévai lelkész volt. Ennek kéziratban fenmaradt történeti feljegyzéseit Ember használta. Minthogy e feljegyzések a dunántúli s különösen a zalai egyházakra vonatkoznak, ebbôl azt lehet következtetni, hogy ez a Perlaky is innen, talán éppen Perlakról származott.
1612-bôl való forrás is emlékezik egy Perlaky Márton esperesrôl, mint lendvaszentgyörgyi ref. lelkészrôl. Két hasonló nevû, vagy csak egy férfiúról van-e itt szó, nem tudom.
Szintén az ev. ref. egyház papja volt Perlaky Márk is, prosenior és balatonfôkajári lelkész, a ki 21 éven át hûséggel szolgálta gyülekezetét s hívei mégis hálátlanul kiadtak rajta. A veszprémi ref. zsinat. 1651. márcz. 12-én írt ügyében panaszos levelet Paksi György dunamelléki püspökhöz.
A XVIII. század elején Kilitiben is élt (1708 körül) egy Perlaky Márton nevû ref. lelkész, a kinek Judit lánya Sári Györgynek volt a felesége.
És egy hirlapközleményben értesültem arról, hogy Ung-Tarnócza jelenlegi lelkésze is Perlaky Pál.
Több ref. lelkészt e családból nem ismerek.
Van különben a családnak római katholikus ága is, valószínûleg még a reformáczió elôtti törzsbôl származó. Mert a protestáns Perlakyak között nem akadt hitehagyott. Sokkal erôsebb volt bennük jellemzetes magyar nemzetiségük mellett az evangéliomi hitelvekhez való hû ragaszkodás.
Nagy Iván munkája a róm. kath. Perlakyak közül csak XIX. századbeli családtagokat említ. Ezek: Perlaki Perlaky István jogtudós s egri jogakadémiai tanár 1806-1825; Perlaky Károly, a közalapítványi csákovai kir. uradalom igazgatója, ki Temes vármegyébôl 1842. szept. 20. kivett nemesi bizonyítványát Krassó vármegyében 1843. jan. 7. kihirdette; PerlakyFlórián 1844-ben a kir. kamarai arad-mutinai kerület ügyésze; Perlaky Leó ferenczrendi szerzetes, 1806-ban szombathelyi tanár; Perlaky László kegyesrendi tanár Kanizsán 1844. A Pécskán lakó Perlaky családág 1828-ban Békés megye elôtt hirdette ki nemességét. A legújabb tiszti czím és névtár is több Perlakyt sorol fel, kik között római katholikusok is vannak.