Címerek

A címerek létrejötte szoros összefüggésben volt a lovagság kialakulásával, a lovagi hadviseléssel. A csatában a páncélt viselő lovagoknak szükségük volt valamilyen ismertetőjelre, mely alapján meg lehetett őket különböztetni a tömegben. Erre szolgált a pajzs és a sisakdísz. A címerek öröklését a lovagi fegyverzet magas ára is elősegíthette, melyet a címerrel együtt az utódok kaptak meg. A magyar ‘címer’ szó a lotaringiai ófrancia ‘sisaktaraj, sisakdísz’ jelentésű francia cimier szóból ered és a feltételezések szerint a 13. században a nápolyi udvar közvetítésével jelent meg Magyarországon vagy a 12-13. században bevándorolt lotaringiai telepesek hozták magukkal.

A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn 1190 tájáról. Ezután kezdtek címert használni az országos méltóságviselők is, akiknek a pecsétjei nagyrészt szintén a királyi jelvényt ábrázolták, de hamar kimutathatók az ettől eltérő sajátos családi címerek is, melyek egyes feltételezések szerint az előkelő családok esetében az ősi nemzetségi totemekből származnak.

A címerek, mint bizonyos információtartalommal bíró jelek, alkalmasak arra is, hogy személyt, tárgyat, földrajzi egységet, kort stb. identifikáljanak. Helyes módszer alkalmazása esetén egyetlen címernek ugyanolyan információértéke lehet, mint több száznak, így pl. egy kódex korának és tulajdonosainak felderítésében, a pecsét korának meghatározásában, vagy akár ornitológiai, néprajzi, fegyvertörténeti stb. kutatásokat is segíthet.

A magáncímer lehet 1. nemesi címer és ezen belül családi címer, valamint házassági címer, majd 2. polgári címer és 3. paraszti címer is. A címer lehet ősi vagy felvett címer és adománycímer.

A 14. század elejétől, előbb az uralkodói kegy megnyilvánulásaként a címerjavításkor, majd az ugyancsak kitüntetésként felfogható címeradományozással megindult a címerek hivatalos okleveles formában történő kiállítása. Ez egyaránt érdekében állt az uralkodói udvaroknak, melyek ellenőrzést gyakorolhattak a címerügy fölött és illetéket vethettek ki rá, másrészt a címerviselők is igazolni tudták általa társadalmi rangjukat és jogukat az adott címer viselésére.

A legelső címeradományok még címerrajz nélkül készültek és csak leírták a címert. Hamarosan azonban megjelentek a díszes és ünnepélyes formában kiállított címeres levelek, rajta a címerek miniatúrájával.

A címeradományok elsősorban a nemesi családok címereihez köthetők. A címeradomány vonatkozhat a címerre vagy a címerre és a nemességre. Magyarországon 1526-ig a címeradományozás kezdeményezője leggyakrabban a király volt vagy a kérelmező magas rangú pártfogója szóban kérte az uralkodótól. 1526 után a kérelmező írásban, úgynevezett címerkérő folyamodványban nyújtotta be a kérelmét a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, Erdélyben az Erdélyi Udvari Kancelláriához.

Magyarországon csak nemességgel együtt járó címeradományok léteztek, illetve a megyék és a városok részesültek címeradományban, ami a kollektív nemesség egy formájának is tekinthető, a vele járó, bizonyos mértékű adózási és képviseleti jogokkal.

Címeradományban polgárok is részesülhettek nemesi cím nélkül. A címert meg lehetett szerezni jogügylet, adásvétel útján is.

A címeres levél a címer használatára vonatkozó hivatalos uralkodói oklevél, mely általában megadja a címer leírását, rajzát és a használatára vonatkozó jogosítványokat. Létezett a nemesi címmel és címerrel együtt adományozott címeres levél és csak a címeradományra vonatkozó, melyet egy nemesi család vagy egy település kapott. Volt a rangemelésre vonatkozó címeres levél is, mely általában címerbővítéssel, címerjavítással járt együtt. Régies elnevezése kutyabőr volt.

 

forrás: Wikipédia

 

A Perlaky család címere, vagy címerei megtalálhatók a legfontosabb heralidikai forrásokban.

***

A lehajtott csőrével begyéből fiókáit etető pelikánról már az ókorban hitték, hogy keblét feltépve saját vérével táplálja kicsinyeit. A keresztény szimbolikában ezért a Megváltó, az emberiségért önmagát feláldozó Krisztus, közvetve pedig az eukarisztia megjelenítésére szolgál. Gyakori díszítő-motívum (főleg protestáns) templomokban a szószék hangvetőjén vagy a mennyezet kazettáin.

A legkorábbi pecséteken megmaradt címerábrázolások azt egyértelművé teszik, hogy Gödöllő címerének fő motívuma, a fiait önvérével tápláló pelikán megjelenítése volt. A motívum eredete a középkori keresztény hitvilágba vezet vissza bennünket, megjelenítése pedig a középkori állatszimbolikához kötődik.

A keresztény művészetet döntően befolyásoló művek közül a Physiológus szerint a pelikán fiókái szülei arcába vágnak, mire a szülők visszavágnak, de ettől a kicsinyek elpusztulnak. A pelikán szülők később megbánják tettüket és három napig siratják a kicsinyeket. A harmadik napon az anyapelikán csőrével felhasítja saját oldalát, s kiomló vére feltámasztja a fiókákat. Ez a motívum a XII. század óta Krisztus kereszthalálának elterjedt szimbóluma lett, gyakran előfordult keresztrefeszítési ábrázolásokon. (A Megváltó felett), tabernákulumok ajtaján és úrmutatókon. A Jézus jelképévé vált, az erények közül a Szeretet (Caritas) szimbólumává emelkedett pelikán-motívum a feltámadás, az örök megújulás és az élet örök körforgásának kifejezője lett. A motívumot különös előszeretettel használta később a magyar református egyház, s a puritán egyszerűségű templomokban is gyakran megformálták. Hazánkban gyakorta előfordul XVII-XVIII. századi úrasztali terítőkön, templomi ónedényeken, kazettás mennyezeteken, de főleg szószékkoronának csúcsán (találunk példát koporsókon történő ábrázolásra is, pl. Bélapátfalván). A mellét föltépő, fiókáit saját vérével föltámasztó pelikán motívumát gyakorta megtaláljuk a későközépkortól megjelenő címerkultusz idején is. Több tucat magyar nemesi család címerében fő motívumként vagy egy elemként szerepel, s általánosságban elmondható, hogy adományozása, a pelikán motívumának címerbe emelése az önfeláldozás, az áldozatvállalás jutalmazása révén történt.

***

BÁRCZAY OSZKÁR: A HERALDIKA KÉZIKÖNYVE

A
HERALDIKA KÉZIKÖNYVE
MŰSZÓTÁRRAL,
714 SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL ÉS 3 MELLÉKLETTEL.
A
M. TUD. AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA
MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
BÁRCZAY OSZKÁR.
Ára 6 frt.
BUDAPEST,

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
1897.

 

 

 

HARMADIK FEJEZET – VIII. Műalakok, 168. oldal

 

Zabla (frenum, frein, Gebiss). A Perlaki-család czímerében (448. ábra)

 

 

J. SIEBMACHER’S

grosses und allgemeines
WAPPENBUCH
in einer neuen, vollständig geordneten
und
reich vermehrten Auflage
mit heraldischen und historisch genealogischen Erläuterungen.
VIERTEN BANDES FÜNFZEHNTE ABTHEILUNG.
Der Adel von Ungarn
sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone.
Bearbeitet von
Géza von Csergheö,
Major a. D.
(Heft 1 – 7 unter Mit-Redaction des Iván von Nagy.)
NÜRNBERG.
VERLAG VON BAUER UND RASPE.
(E. Küster.)
1893.

Sieb
Wappen:  Trense, – oben begleitet v. einer mit d. Hörnern nach aufwärts strebenden Mondessichel, unten v. einem sechsstraligen Sterne.
(Siegel d. d. 1480 mit Init, des Georgius de Perlak, Mgr. Janitorum Reg. Maiestat).

 

Siebmacher: Wappenbuch

Wappen: In B. ein von einer Mondessichel und von einem sechsstraligen Sterne überhöhter, geharnischter, gebogener Arm, in d. Faust einen Krummsäbel mit Parirstange haltend. – Kleinod: Pelikan im Neste mit d. Schnabel seine Brust ritzend, u. mit d. heraustropfenden Blute drei Junge atzend.

Adelsgeschlecht aus Perlak im Zalaer Comitate, als dessen erstbekannter Ahnherr, David I., Perlaky, Prediger aus Gömör, 1701 genannt erscheint. Unter diesem Namen, treten jedoch bereits i. J. 1529 Ladislaus sowie Stefan sub d. 1547 urk. auf.

Das Predigeramt, scheint sich (mit wenigen ausnahmen) bis auf die jüngste Zeit von Vater auf Sohn hier verebt zu haben.

Adelszeugniss vom Temeser Ctt, für Karl Perkaly, d. d. 20. Sept. 1842. Kundgemacht: Krassóer Ctt, 7. Januar 1843.

Adelsbekanntmachung von Seite des Békeser Ctts, sub d. 1828.
(N. J. IX. 241–243).

Az alábbi képeken az Evangélikus Országos Levéltárban elhelyett családi archivumban – egykor Perlaky Géza birtokában lévő – található címerrajz, és annak általam retusált változata látható.

 

Az alábbi címerrajz szintén a családi archívumban található, de az elérhető címertani forásokban (több ezer címer) nem találtam még csak hasonlót sem. Valószínűleg valamelyik rokon család címere lehet.

Időközben sikerült megtalálni a tulajdonost egy anyakönyvi kivonatban látható a pecsét, Perlaki  István Palotai lelkész címeres pecsétje.

 

I have in this crest a document..I’ll write above in english. This document was written in hungarian

Minister of Home Affairs
According to the documents avaiable to me, I herby state, that the above crest is the crest of Major perlaki Perlaky Mihály-Gábor-Imre, resident of Pécs, who was born in the free city of Arad Sep 2, 1897, and also of his son perlaki Perlaky Lászlo – Mihály- Imre- Pongrác, who was born in Budapest, the capital Dec, 15, 1919.
Budapest, June 1, 1938
By degree of the minister
Signature
 
Megosztás:

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.