A családhoz oldalágon kapcsolódó kiemelkedő személyiségek
gróf Laszgerg György Károly Rudolf
Rudolf a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Gyõri Fõgimnáziumában (ma Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) érettségizett 1862-ben. A jogot Pápán és Budapesten végezte. 1871-ben tett ügyvédi vizsgát. Kezdetben Gyõr vármegyénél esküdt, 1871. május 1-jén lett a megye másod aljegyzõje. Még ez évben árvaszéki ülnök. 1874. augusztus 3-án a megye fõjegyzõje, 1879. május 5-én alispánná választották.
Gr. Batthyány Lajos fõispán távozása után 1892. március 21-én Gyõr megye és Gyõr város fõispánjává nevezte ki a király. Õ volt a Kisfaludy szoborbizottság elnöke, a milleniumi ünnepségek irányítója. Támogatta Zechmeister Károly polgármester nagyszabású urbanizációs és iparfejlesztõ programját. 1905. november 23-án a kormányzat a bölcs és higgadt Laszberget nevezte ki kormánybiztosnak a súlyos Pest megyei politikai konfliktusok lecsendesítésére. Három hónapig teljesítette e kormánymegbízatást. A kormány azonban az alkalmazottnál erõsebb rendszabályok bevezetését követelte tõle, melyre õ nem vállalkozott. E három hónapot kudarcként élte meg, egészsége megrendült, s feladta gyõri fõispáni hivatalát is. 1906. április 20-án nyugdíjba vonult. Budapesten hunyt el, ám gyõri lokálpatriótának kijáró tisztelettel Gyõrött, a belvárosi temetõben temették el. Késõbb hamvait az új köztemetõ díszsírhelyén helyezték el.
1828 február 4-én született Tolna megyében, Gerjen községben, ahol atyja: Kenessey Benjamin jegyzõ volt. Atyjának sok gyermeke lévén, az õ neveltetését nagynénje, Kenessey Zsófia és annak férje: Bencsik István, csajági ref. lelkész vállalták magokra, kik gyermektelen lévén, késõbb õt örökbe fogadták. Iskoláit a gyönki református gimnáziumban kezdte, 1839-tõl 1843-ig Pápán folytatta, majd 1844-tõl 1846-ig Debrecenben egy bölcsészeti és két jogi tanévvel fejezte be.
Kenessey ifjúsága egybe esett hazánk egyik legdicsõbb, legfejlõdõbb idõszakával, a reformkorral. Létfontosságú kérdés volt ebben az idõben a közlekedés, a hajózás fejlesztése. Elhangzott a jelszó: Tengerre magyar! Kenessey ifjú lelkét ez ragadta meg. Rögtön elhatározta, hogy a tengerészeti pályára lép s Fiuméba megy a tengerészeti iskolába. Nevelõ atyja is segítette szándékában. 1846 szept. elsején indult Fiuméba. Ekkor már 18 éves, bölcsészeti és jogi elõkészültséggel bíró egyén volt. És, hogy milyen nagy kedvvel s szorgalommal lépett választott pályájára, bizonyítja az, hogy 5 hónap múlva már letette a hajóirnoki vizsgát s 1847. tavaszán már mint kadet, hajóra ment gyakorlatra. Ezzel 1848. õszéig foglalkozott. Ezalatt a Földközi-és Fekete-tenger vidékeit beutazta. Volt Angliában is. Dolgozott az osztrák Lloyd gõzhajón, ahová gr. Széchényi István pártfogása mellett jutott.
Két évi távollét után, 1848. õszén került ismét vissza hazájába. Itt akkor már a szabadságharc elsõ küzdelmei folytak. Hazaszeretete nem engedte habozni. Honvédnak állt be. Csakhamar jelentékenyen is tudta segíteni a kormányt .Akkor igen kevés szakképzett hajós volt még, s Kenessey nov. 1-jén már mint hadnagy szolgált a „Mészáros” nevû elsõ magyar hadigõzösön. 1849. januárjában fõhadnaggyá lett, februárban pedig századosi rangban a Nagyváradon felállíttatni szándékozott tüzériskola matematikai tanárává jelöltetett ki. Ez az intézet azonban nem jöhetett létre. Aközben a „Mészáros”-t Windischgrätz elfoglalta. Kenessey a tüzérséghez osztatott be, s ott szolgált a fegyverletételig. Eközben mégis májusban a Tiszán két hadi gõzöst szerelt fel, a „Honvéd” és „Perczel” nevût, s ezek egyikével, a Honvéddel részt vett a csurgói csatán.
A fegyverletételkor Kenessey is osztrák fogságba került; de onnan csakhamar kiszabadult. Debrecenbe ment. Ott 1850 elején a takarékpénztár könyvvezetõje lett. Csekély fizetését francia és olasz nyelv s rajztanítással pótolta.
- Német-magyar és magyar-német hajózási mûszótár. (Ehhez Arany János, az Akadémia akkori titkára írt elõszót)
- Halaink és haltenyésztésünk.
- Hajózási törvények és rendszabályok.
- Hajózási árukezelés.
„Kenessey Albert azon kevés honfiak egyike volt, akik a hajózás tudományával mind elméletileg, mind gyakorlatilag eredményesen foglalkoztak. A Veszprém-, Székes-Fehér- és Tolna-megyékben szélesen kiterjedt nemes Kenessey család ivadéka. 1828 február 4-én született Tolna megyében, Gerjen községben, ahol atyja: Kenessey Benjamin jegyzõ volt. Atyjának sok gyermeke lévén, az õ neveltetését nagynénje, Kenessey Zsófia és annak férje: Bencsik István, csa-jági ref. lelkész vállalták magokra, kik gyermektelen lévén, késõbb õt egészen is örökbe fogadták. Iskoláit a gyönki református gimnáziumban kezdvén, 1839-tõl 1843-ig Pápán folytatta, majd 1844-tõl 1846-ig Debrecenben egy bölcsészeti és két jogi tanévvel végezte, a midõn a kor szokása szerint, a rectoriára menetel állott elõtte.
Azonban ez idõtájon folytak a politikai és társadalmi mozgalmak hazánk anyagi jólétének különbözõ irányú emelése körül. A Dunát már szép számú hajóraj szelte. Az ipar és kereskedelem elõmozdítása körül különféle társadalmi és törvényhozói mozgalmak indultak meg. Felhangzott a nemzethez a jelszó: „tengerre magyar!”
Kenessey ifjú lelkét ez ragadta meg. Rögtön elhatározta, hogy a tengerészeti pályára lép s Fiuméba megy a tengerészeti iskolába. Nevelõ atyja is buzgón segítette szándékában. 1846 szept. elsején indult Fiuméba. Igen elõsegítette célját egy kormányi rendelet, mely szerint a fölvételéhez a 14-ik életév betöltése kivántatván, a nagyobb korú és már magasabb tudományos míveltségû ifjaknak megengedtetett, hogy tengerészeti iskolai tantárgyakat magán úton s ekképp a rendes tanfolyamnál sokkal rövidebb idõ alatt is végezhessék. Kenessey ekkor már 19 éves bölcsészeti és jogi elõkészültséggel bíró egyén volt. És, hogy míly nagy kedvvel s szorgalommal lépett választott pályájára, bizonyítja az, hogy 5 hónap múlva már letette a hajóirnoki vizsgát s 1847. tavaszán már mint kadet, hajóra ment gyakorlatra. Ilykép 1848. õszéig foglalkozott. Ezalatt a Földközi-és Fekete-tenger vidékeit beutazta. Volt Angolországban. Foglalkozott az osztrák Lloyd gõzhajón, ahová gr. Széchényi István pártfogása mellett jutott.
Két évi távollét után, 1848. õszén került ismét vissza hazájába. Itt akkor már a szabadságháború elsõ küzdelmei folytak. Honfiúi érzete nem engedte habozni. Honvédnak állt be. Csakhamar jelentékenyen is tudta a kormány hasznát venni. Akkor kivált igen kevés egyén volt még, aki szakképzettséggel bírt a hajózásban, s Kenessey nov. 1-jén már mint hadnagy szolgált a „Mészáros” nevû elsõ magyar hadigõzösön. 1849. januárjában fõhadnaggyá lett, februárban pedig századosi rangban a Nagyváradon felállíttatni szándékozott tüzériskola matematikai tanárává jelöltetett ki. Ez intézet azonban létre nem jöhetett. Aközben a „Mészáros”-t Windischgrätz elfoglalta. Kenessey a tüzérséghez osztatott be, s ott szolgált a fegyverletételig. Eközben mégis májusban a Tiszán két hadi gõzöst szerelt fel, a „Honvéd” és „Perczel” nevût, s ezek egyikével, a Honvéddel részt vett a csurgói csatán.
A fegyverletételkor Kenessey is osztrák fogságba került; de onnan csakhamar kiszabadult. Debreczenbe ment. Ott 1850 elején a takarékpénztár könyvvezetõje lett. Csekély fizetését francia és olasz nyelv s rajztanítással pótolta.
1852 tavaszán lépett ismét vissza a hajózási pályára, a- mikor a Balatonon a „Kisfaludy” gõzös vezetését vette át. 1853-ban az Elsõ cs. kir. szabadalmazott Dunagõzhajó társaság szolgálatába lépett, az akkori felvételi szabályok szerint elõbb csak mint kormányos. Ott egy év múlva másodtiszt, ismét egy év múlva elsõ kapitány lett, s mint ilyen volt 1867-ig.
1868 elején a M. Kir .Közmunka és Közlekedési Minisztérium által hajózási és vasúti felügyelõvé neveztetett ki. Mint ilyen, 1868 dec. 10-én nyitotta meg a minisztérium által felállított hajózási téli iskolát, mely öt évig állott fenn. 1873-ban hajózási fõfelügyelõvé léptetett elõ, a mely állásban volt egész haláláig. Halála is hivatalos foglalkozása közben, hirtelen történt, 1979. júl. 14-én. (Hivatalosan 15-én halt meg. – szerk.) Friss egészségben utazott le Slavoniába, Brodba, a szávai vasúti híd megvizsgálására . Júl. 14-én estve 11 órakor írta alá végzeményérõl a hivatalos jegyzõkönyvet, – éjféli 12 órára pedig már kiadta lelkét a Boreás gõzös fedélzetén, a melyen másnap hazautazandó volt. Szívszélhûdés vetett véget életének. Hûlt tetemei felhozván Budapestre, a kerepesi úti sírkertben nyugszanak.
Kossuth István
Tarczy Lajos
- Népszerű égrajz. (Astronomia popularis). Kőmetszetű táblával. Pápa, 1838.
- Természettan. Az alkalmazott mathesissel egyesülve a haladás jelen lépcsője szerint nyilvános tanításaira szintúgy mint magános tanulásra kézikönyvül dolgozta. Öt tábla rajzzal. U. ott, 1838. Két kötet. (II. kötet Veszprémben nyomatott. 2. teljesen átdolgozott és jav. kiadás. Pápa, 1843. 3. kiadás. U. ott, 1862.).
- A német nyelvtan paradigmái. Pápa, 1838.
- Gyöngyök a német költészetből. Olvasókönyvül az ifjúság számára. Gyűjté. U. ott, 1839. (3. kiadás. u. ott, 1863).
- Elemi ösmeretek a természettudományokból. Az alsóbb oskolák számára. U. ott, 1839.
- Természetrajz elemei. U. ott, (1839. Czímlap nélkül).
- Elemi számtudomány az alsóbb iskolák számára. U. ott, 1839. (2. jav. kidása ezen czímmel: Számtudomány elemi kézikönyvül alsóbb iskolák számára. U. ott, 1846.).
- Tiszta mértan elemei. Természettani kézikönyvére bevezetésül… 38 fametszettel. U. ott, 1841.
- A dráma hatása és literaturánk drámaszegénysége. Pest, 1843. (A Kisfaludy-Társaság által 1838-ban 10 aranynyal jutalmazott pályamunka. Különny. a Kisfaludy-Társaság Évlapjai I. kötetéből).
- Népszerű természettan. Tanulni szerető gazdák mesteremberek s iskolatanítók számára és a nép közt uralkodó babonákra különös tekintettel. Pápa, 1843. (A népkönyvkiadó egyesülettől jutalmazott pályamunka).
- Természettan elemei. Kézikönyv nép- s középiskolák számára. A népkönyvkiadó egyesület által jutalmazott «Népszerű természettan» nyomán. 3 folyamatban. U. ott, 1844.
- Kalászok a német prózából. Német olvasó könyvül gyűjté… U. ott, (1844).